A fajta története, kialakulása

A négy ma létező svájci pásztorkutyafajta (berni pásztor, nagy svájci pásztor, appenzelli és entlebuchi) közül egyértelműen a berni pásztor a legnépszerűbb, jóllehet ezt a fajtát sem sorolhatjuk a túlzottan elterjedt népszerű fajták közé. A legenda szerint a római légiókkal együtt érkezett Svájcba. Itt keveredett a helybéli pásztorkutyákkal létrehozva a svájci pásztorkutyát. A XVIII, XIX. Századra a bernit olyannyira kiszorította a látványosabb megjelenésű bernáthegyi, hogy a fajta majdnem kihalt. Az utolsó pillanatban egy lelkes berni polgár kezébe vette a fajta sorsát. Néhány a távolabb eső völgyben fellelt még romlatlan, tiszta fajkutyákat összegyűjtötte. Áldozatos munkájának köszönhető, hogy a fajtát 1904-ben bejegyezték a Svájci Kutyatörzskönyvbe, mint első "Dürrbachi" kutya. Néhány évvel később aztán a fajtát Berner Sennenhundnak nevezték el.

Viselkedés és jellem

És, hogy milyen mentalitású a berni pásztor? Ez az a fajta, aminél rossz tulajdonságokat nem igen lehet találni. E kutyák értékét évszázadokon keresztül kizárólag a használhatóságuk határozta meg. Ennek vetettek alá mindent, és a szigorú szelekciónak köszönhetően a fontos tulajdonságok egyre mélyebben rögződtek a fajtában. A fajta még ma is őrzi a jó parasztkutya jellemzőit. Területét, gazdáját ösztönösen védi, erre nem kell tanítani. Ha idegen érkezik a házhoz, figyeli, hogyan fogadja a gazda és ennek megfelelően reagál ő is

Nem ugatós vagy vad, de határozott és félelmet nem ismer. Nem egygazdás, inkább igazi családi kutya. Rendkívül intelligens és könnyen kezelhető. Manapság a bernit legtöbben társként, hobbikutyaként tartják, de fontos, hogy érezze szükség van rá. Ne hagyjuk unatkozni, szereti a társaságot, szeret mindig ott lenni, ahol történik valami. Akkor a legboldogabb, ha a családdal elmehet kirándulni, nyaralni.