Ez az élet rendje: A diáklányok elkerülhetetlenül szerelmesek lesznek a tanárjukba, a terhes nők a szülészükbe, a lelki gondokkal küszködők a pszichológusukba, a kutyatulajdonos hölgyek - életkortól, külsőtől, társadalmi státusztól függetlenül - az állatorvosba. Ezért van az, hogy ez utóbbi foglalkozást űzők meghökkentően sokat tudnak a nőkről. Egy ausztrál állatorvos évekig tartó megfigyelés után arra a következtetésre jutott, hogy csalhatatlan összefüggés van a hölgyek és ebük fajtája között. Íme, az évszázad tudományos kutatásának eredménye:

Ijesztő kutyák

Ilyen például a dobermann. Ezek a kutyák hihetetlen szélsőséget mutatnak jellem tekintetében, az ölebtől egy csőre töltött fegyverig bezárólag. Nos, azok a nők, akik az esetleges támadók elrettentéséül ilyen ebeket tartanak, vagy nagyon extrém életstílust folytatnak - egy rakás baráttal, akikkel nem óhajtanál közelebbi ismeretséget kötni -, vagy túlzott elképzeléseik vannak önmaguk kívánatossági szintjéről.

Általában azok a hölgyek, akiknek dobermannjuk, pitbulljuk vagy bullterrierjük van, jól összeillenek az ugyanilyen kutyájú férfiakkal. Az ok egyszerű: mindketten preferálják a férfiasságot. Ezek a hölgyek gyakran egyedül élnek, s a kutya afféle férfipótló szerepet tölt be a háztartásban, s számára az ideális emberhím nagyjából osztja az állat testi felépítését.

A németjuhász a vezető típusú nők kutyája. A németjuhászok zsigereiben van, hogy eszüket és erejüket a gazdával való együttműködés szolgálatába állítsák. Az ilyen ebet tartó hölgyek megkövetelik a kitüntetett bánásmódot, nagy valószínűséggel képtelenek egy sarokban megülni, csendeses hímezgetni, s nem pirulnak el a csúnya szavaktól. Ha azonban sikerül megtalálni velük a hangot, nagyon értékes ismerőshöz, ne adj isten feleséghez jut.

A nagyságuk és riasztó külsejük ellenére a legtöbbször jámbor élőlények. Olyan nők preferálják, akik sajnálják az időt és fáradtságot, melyet óhatatlanul bele kell ölni egy kezes németjuhászba vagy egy dobermannba, de mégis szeretnének - legalább látszatra - riasztó kutyát tartani, s a felületes szemlélőre elrettentő hatással lenni.

Nagy és közepes méretű kutyák

Az afgán agár, a skót vadászkutya és a masztiff tulajdonosok szeretnék, ha felfigyelnének rájuk. Nem szükségszerűen közelednének vagy leszólítanák, de feltétlenül csodálnák. Nem meglepő, hogy a karcsú modellek - vagy ezen állapot után ácsingózók - előszeretettel választják az arisztokratikus, ám teljesen unpraktikus agarakat, s szintén könnyen lehet figyelmet kiváltani az amúgy butácska dalmatával. Ez utóbbihoz meglepően sokan hordanak leopárdos ruhát és cipőt.

A labrador a nyájasok és szelídek választása. Praktikus kutya, kevés figyelemmel beéri, az elfoglaltak különösen díjazzák ezt az adottságát. Tulajdonosnőjük általában hagyományos típusú, aki konyakot szopogat és 2-3 gyerekre aspirál. Ezzel szemben a szeleburdi szetterek azt jelzik, gazdájuk szeret adni a látszatra, s szeret ösztönösen cselekedni.

Különleges személy lehet, aki olyan kutyát tart, amelyik nem ugat. És itt nyilván a basenjire gondolunk. Nehéz rájönni, hogy azért-e némaság, mert az állat a lét mélyebb értelmén töpreng, vagy azért-e, mert semmi sincs a fejében. A tulajdonosa általában értelmiségi, vagy alternatív életmódot folytató egyed.

Skót juhászokat a Lassie hazatér könyv és a hűséges típusúak tartanak, míg bulldogokat olyan nők, akik a belső tulajdonságokat előnyben részesítik a szépséggel szemben. Ezek a nők általában mélyen hisznek abban, hogy az egyéniség mindennél fontosabb.

A boxer félreérthetetlen jele az elegáns harcosságnak, esetleg a rámenősségnek. A boxertartó hölgyek vonzódnak az események, viták középpontjában álló férfiakhoz, olyanokhoz, akik szeretik saját kezükben tartani az események menetét.

A bernáthegyi, újfundlandi, pireneusi kutyák hölgygazdái általában maguk is erőteljes testfelépítésűek, kifejlett keblekkel, vagy éppen apró termetűek, s csak szeretnének az előbbiek lenni.

Kistermetű kutyák

A cavalier spániel kicsit olyan, mint egy miniatürizált bernáthegyi. Olyan passzív, mint a gazdája, aki szereti a könnyű és sima életet, s ha egy mód van rá, elkerül bármilyen lelki vagy testi kellemetlenségeket.

Ha a férfinak olyan valaki kell, aki kényezteti, keresse a csivava-tulajdonos lányokat, vagy bármi ilyesmit a "játékkutya" kategóriában. A legritkább esetben tartanak ilyen jószágot olyan logikus okok miatt, mint a kis lakás, sokkal inkább egyszerűen kényeztetni szeretnének valakit. Ha sikerül a kutya helyébe lépni, nyert ügy van. De vigyázat: Aki egy máltai selyemkutya vagy pekingi pincsi gazdáját választja élete párjául ennek ellenkezőjére is számíthat: a hölgy elvárja tőle hogy úgy szeresse és védelmezze, mint ő a kutyáját.

A dandie dinmont terrier, ez az együttérzést és szánalmat kiváltó csúnyácska állat olyan hölgyet jelez, aki imád segíteni és sajnálni. Valószínűleg tagja néhány jótékonysági szervezetnek és nem sajnálja az adományokat az elesetteket támogató egyesületektől. Olyan férfiak figyelmébe ajánljuk, akik úgy gondolják, kevesebbet kaptak az élettől, mint nekik járna.

A lhasa apso és a shih tzu ölebek intellektusra, művészet iránti fogékonyságra vallanak, nem úgy a pincsi, amely a chihuahua-tulajdonosoknál is óvóbb, védelmezőbb személyiégre utal, egészen az önfeláldozás határáig.

Megint más a helyzet egy griffonnal. Önfeláldozást itt ne várj el a tulajdonostól, helyette inkább humorérzéket és olyan valakit, aki értékeli az önállóságot, az egyéniséget.

A tacskó és a foxi nem azért kicsi, mert kicsire tenyésztették őket, hanem azért, mert így tudták megoldani feladatukat: a kisállatra való vadászatot szűk helyeken. Az ezeket birtokló hölgyek általában magabiztosak, tudják mit akarnak, és - ahogy a kutyájuk - tényleg sok mindenre képesek, még akkor is, ha ez nem nagyon látszik. Különösen a tacskótulajdonosokkal kell vigyázni, kik előszeretettel rejtik okosságukat - esetleg önzőségüket - az engedelmesség és az érzékenység álarca mögé.

A westie tulajdonosok is a kutyájukhoz hasonulnak. Kicsit őrültek, rendetlenek és nagyon barátságosak. Számukra nincsenek idegenek, és nagyon nyitottak az élet dolgai iránt, elemükben érzik magukat a társas összejöveteleken. A pomerániaiaknak jellemzően gömbölyded gazdáik vannak, míg a basset hound-rajongók jópofa individualisták, akik szinte mindent képesek tolerálni.

Az uszkárokat két, egymással ellentétes ok miatt tartják. Ritkábban azért, mert egyike a legvidámabb, legintelligensebb kutyáknak, gyakrabban azért, mert olyannak néz ki, aki soha nem nő fel, s mindig szüksége lesz a gazdira. Gyakori gyermekhelyettesítő.

Csak a sznobok és az arisztokratikus beütéssel rendelkezők tudják tolerálni a corgi szeszélyeit, míg a cocker spániel gazdái szeretik a jól bevált dolgokat cselekedni, távol a szélsőségektől. Illendően sétálnak a park gyalogútjain, és nem felejtenek el köszönő leveleket